1. kezével, es. testének más részével v. vmely eszközzel szorítva tart. fogja a tollat; csípővassal fogja a parazsat. | (t. n. is ) valami rögzítve tart, összetart, nem enged elmozdulni (valamit). jól fog(ja ) az enyv.

2. kézbe vesz, megragad. ▸ fegyvert kardot fog ▸ kezet fog valakivel | magához vesz, átvesz. fogja, ez a magáé! | sp <kapus labdát> elkap, nem enged be. fogta a lövést. | ▸ pártját fogja valakinek | valamit megfog, és valamilyen hely(zetb)en v. alak(zat)ban rögzít. satuba fog valamit. | ▸ valamin fog valakit karon fogva sétálnak.

3. foglyul, zsákmányul ejt. halat fog. | valakit rajtakap valamin. hazugságon fogta. | biz ügyeskedéssel vmely célra, valamiül szerez (magának) valakit. férjet akar fogni. | ▸ szelet fog | <esővizet> edénybe gyűjt.

4. <fegyvert> felkap és valakire, valamire irányít. pisztolyt fog valakire. | valamit ráhárít, ráfog valakire. szomszédjára fogta a lopást.

5. zene <hangszeren hango(ka)t> ujjai mozdulatával képez, ill. megszólaltat. oktávot fog.

6. rádió(n), televízió(n) vmely állomás adását felfogja. varsót fogja.

7. <igavonót> valamibe befog. eke elé fogta a lovát.

8. korlátoz, fegyelmez, (valamilyenre) mérsékel. szigorúan fog valakit; halkabbra fogja a hangját.

9. rászorít, rászoktat valamire. diétára fog valakit. | ▸ valamibe, valamire fog valakit, valamit vallatóra fog. | ▸ valamire fogja a dolgot

10. ▸ fogja magát fogta magát, elment.

11. (t. n. is ) <eszköz> a hatását érvényesíti valamin. vastagon fog a toll. | tn ▸ fog az esze, az agya a feje ▸ úgy fog az esze, mint a borotva | (t. n. is ) <anyag vele érintkező más anyagon> szennyet, foltot hagy. a piros blúz fogott. | ▸ valakit fog a nap

12. tn ▸ fog valakin, valamin ▸ nem fog rajta semmi | árt valakinek, valaminek. nem fogja a golyó.

13. valami keletkezik, támad valakiben, valamiben v. rajta. gyanút fog; tüzet fog.

14. (t. n. is ) táj fogan, fogamzik.

15. tn belekezd, belefog valamibe. aratásba fog.

1. <nyomatékos jövő idő kif-ére.> hétfőn fogunk menni, nem kedden!

2. <jövőbeli valószínűség, esetlegesség kif-ére.> ő tudni fogja, hogy ...

3. < (fenyegető) parancs kif-ére.> itthon fogsz maradni!

1. az o hosszú párja.

2. ennek írásjegye (ó, ó). | <rövidítésként:>. ▸ ó

1. irod ódon, ősi.

2. irod elavult.

3. nép nem ez évi <termés(ű) >. az ó vörösborból adj, ne az újból!

[ fgr ]

1. <fájdalom, szomorúság, vágyódás, félelem kif-ére.> ó, de kár!; ó jaj!

2. <csodálkozás, tetszés, öröm kif-ére.> ó, hát ez remek!

3. <udvariassági kif-ek bevezetésére.> ó, bocsánat! | irod <megszólítás előtt, kül. kérést, könyörgést kifejező m-ban.> ó, emberek!

[hangkit]

1. élőlények megsebzésére, megölésére alkalmas, támadásra és védekezésre való eszköz. | kat ilyen harci eszköz. tömegpusztító fegyver; ▸ leteszi lerakja a fegyvert | lőfegyver, puska. | <kif-ekben:> fegyveres állapot, harci készenlét. fegyverbe hív.

2. vál a társadalmi, szellemi harc eszköze. a tudás fegyvere. | ▸ kétélű fegyver

[?ném ]

I. tárgyrag

II. hat értelmű tárgy ragja

1. (tn igéhez) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valaki, valami elvégzett vmely cselekvést, történt vele valami.> [messziről] jött [vándor]; ledőlt [fal]. | (mn-ként) fejlett [ember]; főtt [étel].

2. (ts igéhez) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valakivel, valamivel csináltak valamit.> kitüntetett [diák]; kilőtt [nyíl]. | (mn-ként) lőtt [vad], zárt [ajtó].

3. (ts igéhez, mn-ként is ) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valakivel, valamivel tesznek valamit.> ünnepelt [író].

1. markolattal ellátott, a tőrnél hosszabb pengéjű, vágásra és szúrásra való fegyver. ▸ damoklész kardja ▸ körülhordja -hordozza a véres kardot ▸ szegre akasztja a kardját ▸ egy szál kardra

2. sp sajtó kardvívás. kardban első lett.

[ iráni ]

I. tárgyrag

II. hat értelmű tárgy ragja

1. (tn igéhez) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valaki, valami elvégzett vmely cselekvést, történt vele valami.> [messziről] jött [vándor]; ledőlt [fal]. | (mn-ként) fejlett [ember]; főtt [étel].

2. (ts igéhez) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valakivel, valamivel csináltak valamit.> kitüntetett [diák]; kilőtt [nyíl]. | (mn-ként) lőtt [vad], zárt [ajtó].

3. (ts igéhez, mn-ként is ) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valakivel, valamivel tesznek valamit.> ünnepelt [író].